2017. október 17., kedd

Miért fontos az érzelmi intelligencia az üzleti életben?



Érdekes dolog az érzelmekről beszélni - avagy írni -, hiszen minden embert – és legalább még az emlős élőlényeket is – érint. Sokan igen messze menekülnek az érzelmek említésétől is, mert olyan kép társul az emlékezetükben az érzelem szóhoz kapcsolva, amely számukra kellemetlen élmény volt. És itt a lényeg, hogy csak arra emlékszünk, amihez érzelmeink kötődnek, de érzelmek nélkül nem tudunk reagálni, és gondolkodni sem tudunk az érzelmeink nélkül. 

Az emléknyomokat nem tudjuk rögzíteni, és előhívni sem tudjuk az emlékképeket, ha nincsenek érzelmeink az adott témával kapcsolatban. Az már egy másik kérdés, hogy jól esik-e nekünk az emlékezés, vagy éppen nem esik jól. De ez már a mi egyedi, abszolút szubjektív megítélésünk akár a jelen, akár a múltbeli emlékeinkkel kapcsolatban. Hiszen csak mi érezhetjük azt, hogy mi a jó nekünk és mi az, ami nem, ezt mások át nem érezhetik, de persze azért meg lehet próbálni, legalább megérteni. De jobb lenne, nemcsak megpróbálni megérteni, hanem valóban jó lenn minél inkább az érzelmeinkkel „jóban” lenni, hogy képesek legyünk társas kapcsolataink sikeresebb „kivitelezésére” is. (A magunk részéről, amit lehet megteszünk ennek érdekében, pl. ezért is írtuk meg ezt a cikket.) 

Az idő, mint szépítőszer 

Ismerjük azt a mondást is, hogy „idővel megszépülnek a dolgok”, ez valóban így van, de csak azért, mert minden egyes emlékkép felidézéskor más-más hangulatban vagyunk, és minden egyes emlék „mentésekor” más érzelmet tárolunk az emlékképeink mellé, azt, amiben éppen akkor vagyunk. Így, ha időközben kibékültünk a korábbi haragosunkkal, egy fénykép kapcsán előhívott, sokat emlegetett nehéz helyzet egyre kevésbé lesz kellemetlen érzetű, sőt idővel talán már nem is emlékszünk arra, hogy miért is haragudtunk a másikra. De lehet, hogy az egyikőnk minden részletre emlékezni fog, míg a másikunk semmire, még talán azt is elfelejti, hogy valamikor nézeteltérés volt közöttünk. 

vita


Mint láthatjuk az érzelmeink szubjektívek, jól lehet két ember ugyan akkor volt valahol jelen, közös volt az élményük, de mégiscsak két eltérő személyről van szó, a maga különböző teljes, komplex (egyedi és meg nem ismételhető) személyiségében. Magától értetődik, hogy nem lehetnek azonosak az érzelmeink típusa, erőssége, intenzitása, színezete, jellege (sem).  

Mégis, ha ez ennyire nyilvánvaló, akkor miért menekülünk, ha érzelmekről van szó? 

Pont azért, mert szubjektív, és ha nem „ismerjük ki” magunkat ebben a bizonytalanul „olvasható”, változékony, ránk is érzelmileg visszaható „világban”, akkor jobb ide nem bekerülni, csak annyit használni ebből, amennyi egyfajta "belátható" életvitelhez elegendő. Ez a magyarázat arra a kérdésre is válasz egyben, hogy miért kell(ene) foglalkozni az érzelmi intelligenciával, ha ez ennyire bonyolult téma.  


Ősi ösztöneink vezérelnek - de nem muszáj hagynunk! 

A megismerés objektív folyamat: látok egy tárgyat, megállapítom, hogy piros. De, ha azt mondom ez a kép, amit nézek, az szép, ez az ítélet már szubjektív érzelmi mozzanatokat is magában rejt. Az ÉN saját esztétikai élményemet és a vele kapcsolatban kialakult érzelmeimet, azaz hogy nekem tetszik, örömet okoz, ha látom, jó érzés nekem nézni, stb. Mint látható, ez igen nagymértékben szubjektív: tőlem függ, hogy mit érzek, és azt fejezi ki, hogy rám ez a kép milyen hatást gyakorol. 

Azaz: az érzelmek az egyén állásfoglalását is kifejezik a világ jelenségeivel kapcsolatban, következésképpen legbensőbb énünket jellemzik. Ezért az érzelmeket csakis az egész személyiség életének, sorsának, az őt ért környezeti hatásoknak viszonylatában lehet helyesen értelmezni. (Gondoljunk csak vissza a fentebb vázolt régi konfliktusra, pl. egy kibékülés után sem reagál mindkét fél ugyanúgy a korábbi negatív esemény felidézésére, mert van, aki mindenre emlékszik, bár már nem haragos, és van, aki már a tényre sem emlékszik.) 

eq


Élményeink, érzelmeink kihatnak egész szervezetünkre, és a legszorosabb kapcsolatban vannak idegrendszerünk állapotával. Az érzelmek sokszor „jelzik” szervezetünk károsodását is, pl. amit korábban elviseltünk, azt a negatív terhet egy más esemény hatására elviselhetetlennek érezzük, és lehet, hogy elég egy kis apróbb változás, és máris kiborulunk, elveszítjük érzelmeink felett a kontrollt. Mindezek a jelenségek utalhatnak arra, hogy gond van a lelki megküzdő képességünkkel, érzékenyebbek vagyunk, érzelmeink kezelése terén problémáink vannak, ezért ezeknek a viselkedésbeli változásnak az okát fontos kideríteni. 

Ugyanis a viselkedés hátterének biztosításában központi szerepet játszik a limbikus rendszer, mely a szervezet életfenntartó (vegetatív) szabályozásnak is egyik fontos szabályozó központja (hipotalamo-limbikus rendszer).


érzelem szabályozó központ


A limbikus rendszer a nagyagy ősi, kérgi és kéregalatti területeinek nagy neuronhálózata, melynek kevés kapcsolata van az agykéreg más területeivel,  ezért akaratlagosan nem befolyásolható.) Feladata a külvilágból érkező hatások értékelése, melyeknek az előzetes tapasztalatokat figyelembe véve érzelmi színezetet ad. Mindezek alapján befolyásolja a hipotalamusz működését, amely a hormonrendszert szabályozza. Ezért, pl. amikor sokáig stresszben tartjuk a szervezetünket, befeszítjük magunkat a problémákkal szemben, akkor ennek a szervezetünk is előbb-utóbb kárát látja, a hormonrendszer "felborulásával". (Pl. gyomorfekély, magas vérnyomás, stb., mind-mind lehet eredője egy hosszú stresszes, feszített életvitelnek, ha időben nem teszünk ellene.)  

De ez persze nem megy „parancsszóra”, és ennek is van organikus oka is. A limbikus rendszeren belül, van egy patkó alakú, ősi agyterület, az amygdala, amelynek elsődleges szerepe van az érzelmi reakciók feldolgozásában és raktározásában. Itt „születnek” az életet védő alapvető érzelmek: félelem, harag, öröm, bánat, meglepetés és undor. 

Mindent, amit érzékelünk, először az amygdala „vizsgál meg”, azaz, hogy menekülni vagy támadni kell az életünk védelme érdekében (az „üss vagy fuss” elve). Azonban igen lényeges, hogy a velünk született alapérzelmekre épülve alakulnak ki tapasztalataink alapján a differenciáltabb érzelmeink: pl. büszkeség, hála, részvét, szégyen, irigység, bűntudat. 

A négy alapérzelem (félelem, harag, öröm, bánat) kifejezése a túlélés szempontjából volt fontos – és mai is az -, míg a másik két érzés (arc)kifejezése már a társas együttéléssel fejlődött ki. Tehát az alapérzelmek „finomításával” jutunk hozzá, hogy megéljük mi pl. a szeretet. Ami, mint ilyen érzés nincs, hanem úgy keletkezik, hogy megtanuljunk a velünk élő emberek hangján, érintésén, szavain, tettein keresztül, hogy mi ott és abban a közegben mit ÉRZÜNK: kapunk, tartunk és teszünk, adunk a „szeretet” kapcsán. Ezt az érzést az öröm alapérzés kapcsán, oda egyfajta „mentés másként” elmentjük, és innentől nekünk ez lesz a „szeretet” érzés. És így jól látható az is, hogy „ahány ház, annyi szokás” mit is jelent valójában, azt, hogy akár pl. csak a „szeretet” érzés is annyiféle, amennyiféleképpen átéltük egy-egy közösségben. Ezért annak érdekében, hogy a sokféle szokás, értékrend, érzelmi megítélés a sikeres együttélést szolgálja, további tanult érzelmekre is szükségünk van. A tanult érzelmeink kulturális jegyeket is hordoznak bizonyos tekintetben, valamint egyfajta magasabb szintnek is jelentenek, és amelyeket úgy hívunk, hogy esztétikai, erkölcs, intellektuális érzelmek. 

Talán már jól látható, hogy az érzelmi-motivációs állapotoknak a környezettel való harmonikus kapcsolat megteremtésében, így az egyén boldogulásában óriási jelentősége van, hiszen ezen múlik az élet területén az alkalmazkodási képessége, az érzelmi intelligenciája.  

Az érzelmi intelligencia 

Az intelligencia jelentése: "Értelmi felfogóképesség, ítélőképesség" (Magyar értelmező kéziszótár)

Az intelligencia összetett képesség, többféle intelligencia létezik, amelyek részletes tesztekkel ki is mutathatók, ilyen pl. a logikai, matematikai intelligencia, verbális/nyelvi intelligencia, a vizuális/térbeli intelligencia, testi/kinesztétikus intelligencia, interperszonális intelligencia, intraperszonális intelligencia, zenei/ritmus intelligencia. 

Az intelligencia az értelmi működés fokmérője, elsősorban az egyénnek új körülményekhez való alkalmazkodó képessége mutatkozik meg benne, amely összefügg az előzőleg szerzett tapasztalatok alkalmazásával, a helyzet mozzanatainak figyelembevételével és a gondolkodó képességgel. Meghatározza az általános és speciális képességek függvényében megjelenő teljesítményt, és mint ilyen, felnőtt korban kisebb mértékben fejleszthető. Fontos kiemelni, hogy nem azonos tények, ismeretek birtoklásával, a lexikális tudással, de mutatja, hogy milyen mértékben vagyunk képesek alkalmazni tudásunkat. 

érzelmi intelligencia

Az EQ, érzelmi (emocionális) intelligencia azonban az egyén önmagához, más személyekhez, a közösséghez való viszonyát, tevékenységével összefüggő motiváltságát jellemző személyes tényezőket tartalmazza (illetve tárja fel). 

Az EQ számos képesség és kompetencia együttese, melyek meghatározzák a viselkedést, személyes stílust, kisugárzást, az érzelmi kompetencia (EK) pedig egyedileg elsajátított az egyéni életéhez (személyiségéhez), ezen belül a saját szakmai kvalitásához szükséges érzelmi készségeket és képességet jelenti, és amely felnőttkorban is kiválóan fejleszthető! (Sőt fejlesztendő folyamatosan, és hogy miért, azt később látni fogjuk.) 

Azaz az EQ: 
  • saját érzelmi állapotunk felismerésének és megnevezésének képessége
  • az érzelmek, gondolatok és tettek közötti kapcsolat megértésének képessége
  • az érzelmek kezelésének és a felettük való ellenőrzésnek a képessége
  • érzelmi állapot tudatos kezelésének a képessége, vagyis önmotiváló képesség
  • mások érzéseinek olvasására, befolyásolására való képesség, érzékenység mások érzelmi állapotának felismerésére
  • kielégítő kapcsolatok létrehozására és fenntartására való képesség. 


Érzelmeink szerepe a tevékenységeink során

Az életünk során a szükségleteink kielégítését, az érdeklődésünk keletkezését majd stabillá válását könnyítik, vagy éppen nehezítik az érzelmeink. Hiszen nem mindegy, hogy az érzelmeinket, mint erőforrásainkat, hogyan is használjuk fel, és azok hogyan hatnak ránk (és mi erre hogyan reagálunk, és így tovább). Már-már közhelyes az a megállapítás, hogy kiemelkedő teljesítményt csak akkor lehet elérni, ha az erőfeszítést érzelmekkel átszőtt, azaz lelkesedéssel, elkötelezetten végezzük. 

Bármilyen tevékenységre igaz, az egyszerű autótakarítást is lehet lelkesen végezni, és lehet végtelenül unottan is.  De, ha unottan kezdünk a takarításnak, de közben látjuk a szép csillogó karosszériát, a kedvünk is megjöhet, lelkesedésünk fellángol, és végül igen elégedetten fejezzük be a munkát, és elégedetten élvezzük a munkánk gyümölcsét. Ugyanis az érzelmek, nemcsak ami szubjektív belső viszonyunkat fejezik ki, hanem visszaható erejüknél fogva (kívülről) alakítják is az érzelmeinket, azaz a szubjektív viszonyulásunkat. 

Tehát az érzelmek és a cselekvés kapcsolata kétirányú és kölcsönös.
  • Az érzelmek dinamikája a munkában is megnyilvánul, mert az érzelmi kompetencia az érzelmi intelligenciára (EQ) támaszkodó tanult képesség, amely kiemelkedő munkateljesítményt eredményez.  
  • Az EQ-ra szükség van az önmagunk, mások, csoportok érzelmeinek kezelése, irányítása terén. 
  • Az EQ szerepe a társas érintkezés terén, az emberi kapcsolatokban - vállalati környezetben leginkább -. a vezetői tevékenységben nyilvánul meg. 


Az EQ előnyben?  

Míg az IQ az egyéni feladatmegoldásban segít, addig az EQ az emberi kapcsolatok fejlettségében játszik meghatározó szerepet. Az érzelmi intelligencia az empátiás képességen alapul, a másik érzelmeinek felismerésén, gondolkodásának, viselkedésének - ítélkezés-mentes - tudatosításával. 

Az EQ számos képesség és kompetencia együttese, melyek meghatározzák a viselkedést, személyes stílust, kisugárzást, ezért is a hatékony kommunikáció nem képzelhető el magas EQ nélkül. Az érzelmi intelligencia a munkahelyen a legjelentősebb, hiszen döntő jelentősége van az emberekkel való bánásmód, viselkedés kifejeződésében.


gondterhelt férfi


Mivel a magas EQ-val rendelkező emberek saját érzéseiket is jobban tudják kezelni, így a saját céljaik elérésében, az önmotiválás terén is jobbak, de az ügyfelekkel való bánásmódjuk is hatékonyabb, ezért a munkavégzésük minősége is jobb, mint az alacsonyabb EQ-val rendelkezőké. Azaz az érzelmi intelligencia területén való gyengeség akadálya az eredményességnek, még akkor is, ha az egyén magas intelligencia-hányadossal és megfelelő szakképzettséggel rendelkezik! 

Ennek alapján nyugodtan azt lehet elmondani, hogy a vállalati környezetben (is) az IQ-hoz és a szakértelemhez viszonyítva az érzelmi kompetencia dupla olyan fontos! 

Kiválasztásnál is előnyben az EQ

Könnyű kijelenteni, hogy egy szalag melletti dolgozó esetében, nem az EQ erőssége lesz a meghatározó abban, hogy alkalmas-e a feladat elvégzésére vagy sem. Itt sokkal inkább más adottságok kellenek elsődlegesen valóban. Azonban, hogy kellemes kolléga lesz-e, vagy esetleg művezetővé válik-e, abban bizony már igenis számítani fog az érzelmi kompetenciája. 


kiválasztás alitera

Kétségtelen tény, hogy a munkahelyi hierarchiában felfelé haladva, egyre fontosabbá válnak az érzelmi intelligencián alapuló, személyes és szociális kompetenciák, és ezzel együtt kevésbé lényegesek a szakmai ismeretekhez és a hagyományos intelligenciához kötődő képességek, készségek. Ma már senki sem hiszi azt, hogy, csak azért mert megvan az adott végzettsége, gyakorlata, alkalmas is a vezetői pozíció betöltésére. Hiába a kiváló pálya, ha a személyes és szociális kompetenciái nem túl jók, akkor nem válhat belőle igazán jó vezető (még). (És ez akkor is igaz, hogy, ha valaki vezetői pozícióból vált, hiszen nem a pozíciótól lesz valaki (jó) vezető.)  

Ezért a kiválasztásnál – valójában mindegy milyen pozícióra keresünk szakembert – alapnak tekintjük a szakmai kompetenciáját, és ami döntő, az, az hogy milyen ember, milyenek a személyes és a szociális kompetenciái. Szerencsére vannak mérhető elemek pl. a kommunikációban, melyeket tesztekkel vizsgálunk, így a kiválasztás szubjektivitását támogatni lehet objektív elemekkel, hogy valóban a magasabb EQ-val rendelkező személyeket találjuk meg. (Bővebben itt olvashat a kiválasztás eljárásunk, a  tréningjeink során is használt önismereti jellegű tesztjeinkről.)

Azért lényeges, hogy megtaláljuk az érzelmileg kompetens dolgozókat, mert ők azok, akik a legkönnyebben tudnak alkalmazkodni a változásokhoz. Márpedig a mai felgyorsult üzleti világban a gyors alkalmazkodási képesség komoly versenyelőnyt jelenthet! 

A „puha” elemek győzelme a „kemények” felett

A munkafeladatokból tehát alapvetően azokat végezzük el a legjobban, amelyekhez érzelmileg is kötődünk, a sajátunknak érezzük. Azonban ma már nincs olyan, hogy valaki 15 vagy 20 évig ugyanazt a munkát végzi, és főképpen, azt az egyféle munkafolyamatot végzi. 

A technika önmagában is hihetetlenül változik, és ehhez változik pont ilyen gyorsan a fizikai környezet is. DE az ember nem képes gombnyomásra, de még csak kattintásra sem változni!  Ahhoz, hogy követni tudjuk a változásokat rugalmasság kell, többféle feladat elvégzésére kell berendezkedni, másokkal kell együttműködni, és mindehhez el kell tudni viselni a folyamatos érzelmi terhelést. Ezt csak az érzelmileg kompetensek személyek tudják jól megtenni, mert az érzelmileg kompetens dolgozók számára a változás természetes, egyfajta tanulási, fejlődési lehetőség. 

Azonban a „tanulás” során nemcsak az új szakmai ismeretekhez kell a készségeiket fejleszteniük – ne feledjük maga az intelligencia-hányados a felnőtt korban alig javítható -, hanem az érzelmi kompetenciát is fejleszteni kell! Ugyanis érzelmi kötődés nélkül semmilyen ismeret nem rögzül, az új készség nem fejlődnek motiváció hiányában, és nem is marad meg az újonnan hallott ismeret, nem von maga után gondolkodás- és viselkedésváltozást, azaz nem megy végbe a tanulás folyamata.  

Ennek alapján tényként kell elfogadnunk a fentiek következtében (is), hogy az üzleti élet SEM racionális, logikus információkon alapszik! Kutatások igazolták, hogy azok a vállalatok, amelyek az érzelmi intelligenciára – a „puha készségekre” - összpontosítanak, sokkal hatékonyabban dolgoznak, sikeresebbek, mint akik „a kemény tényekre, adatokra” koncentrálnak csak! 

csapatmunka


MERT: az együttműködés, a pontos önértékelés, az optimizmus, stresszel való megküzdés képessége fokozott termelékenységet, munkaköri elégedettséget és a megtartott dolgozók magasabb arányát eredményezi!

A sikeres cég abból válik, ahol a dolgozók is sikeresek. A cég sikere pedig azon múlik, hogy az ügyfelei elégedettek-e. Elégedett ügyfelei pedig csak akkor lesznek egy cégnek, ha a dolgozók is elégedettek és elkötelezettek!



Ahogy már korábban írtuk, a megtartott dolgozók magasabb arányához, és ezzel a termelékenység növeléséhez elengedhetetlen az együttműködés, a pontos önértékelés, az optimizmus, a stresszel való megküzdés képessége és készsége. 

Ehhez kiváló fejlesztési eszköz a csoportos tréning. A csoportos együttlét során a résztvevők a közösség megtartó erejét tapasztalják meg, megértik és megérzik az adott csapatban az együttműködésben rejlő erőt és ezzel együtt az egyéni szerepét, lehetőségeit, erősségeit. 

Ugyanakkor azzal is tisztában kell lennie a csapattagoknak, hogy mi az, ami gátló tényező az együttműködésben, és azt is meg kell érteniük és tapasztalniuk, hogy mi az, amit saját maga megtehet annak érdekében, hogy a vele való kapcsolat harmonikusabb, gördülékenyebb, hatékonyabb legyen. 


tréning alitera


A tréning közege megteremti a fejlődés lehetőségét az egyén és vele együtt a csapat számára, hogy a környezeti elvárásokra, ingerekre, az újabb és újabb változásokra hatékonyabb, kivitelezhető, elégedettséget eredményező válaszok, reakciók szülessenek a meg(fel)ismert lehetőségekkel.

Többek között azért is lesz alkalmas fejlődésre az általunk nyújtott csoportos tréning, mert tréning vezetési alapelvünk a tapasztalati tanulás. Ez azt jelenti, hogy tematikus gyakorlatokat végzünk, az egyéni kompetencia fejlesztése érdekében. 

A tréning lehetőséget biztosít arra, hogy a résztvevők megérezzék a saját erősségeiket, megtapasztalják hatásukat másokra, és megértik, hogy ez másoknak mit jelent, miközben saját maguk érzéseit, szükségleteit is számba veszik. 

A szituációs feladatok, gyakorlatok általános érvényű megállapításait, az adott munkahely szituációs helyzeteire adaptálva, problémaközpontúan, gyakorlatiasan dolgozza fel a tréningcsoport, így a mindennapi munka során alkalmazható, ugyanakkor személyre szabott személyes eszköztárhoz jutnak a résztvevők a tréning segítségével.  

szívesen ajánljuk munkatársak, vezetők fejlesztéséhez!


A cikk megjelent az ALITERA Hírmagazin 2017/Ősz számában


„A boldogság egyik legfontosabb összetevője a többi emberhez fűződő pozitív kapcsolat.”
Sonja Lyubomirsky 


csapatmunka