Dési Ervin írt egy a cikket a Népszabadság 2009. január 28.-i számában, a Götz W. Werner úrról. Azt írta, hogy Werner úr, aki felépített egy közép-európai drogériabirodalmat - "dm drogerie markt"-, önmagát némi öniróniával csak fogpaszta-árusnak nevezi.
Nem kérdés, hogy bevált, hiszen a "dm" nem mondható borzalmasan kicsi, nagyon rossz színvonalon dolgozó cégnek, mert a több mint 30 ezer embert foglalkoztató csoport éves árbevétele meghaladja a 4,7 milliárd eurót.
Fontos lenne megszívlelni az itthoni vállalkozóknak, cégtulajdonosoknak, hogy nem minden a papír, a végzettség! Wernernek volt egy hite, egy elképzelése az életéről, a szakmájáról, és egyszerűen csak ezt követte, ennek érdekében tanulta meg (ki) a szakmát.
Az a tapasztalatom, hogy vannak szakmák és az azokat művelő emberek, akik kevesebbet érnek a szemünkben, mert pl. nincs diplomájuk. Érdemes lenne ezen változtatni, mert sosem tudhatjuk kiből lesz milliárdos üzletember, mert olyat tud, ami diplomával nem kapható: hisz önmagában, van álma, és elszánt, céltudatos, és még emellett párbeszédet folytat a dolgozóval, vevőivel!
És neki se volt könnyű: "Amikor tizenegy évvel később Karslruhéban önállósította magát, nem sokkal később "begyűrűzött" az első nagy olajkrach. A fogyasztók a drogéria termékekben is az olcsót kezdték keresni. Werner ugyan nem annak nevezte, de lényegében bevezette a diszkont kereskedést. Kisebb választékban nagy mennyiségű árut kezdett el kínálni, a versenytársaknál sokkal kedvezőbb áron - a számítása pedig bejött."
Mit is tett Werner úr a válságban? Semmi egyebet, mint, hogy odafigyelt a vevők kívánságára, változó fogyasztói igényekre, és ennek szellemében változtatott, és azt kínálta amit a vevői kerestek. A vevői igények kielégítése pedig meghozta a számára azt, amit a versenytársainak nem: a vevők nála költötték el a pénzüket, méghozzá sokat!
Ezt úgy vélem, minden gond nélkül lemásolhatnánk itthon is, hiszen gyakorta találkozom sok szolgáltatóval, vagy betérek olyan boltba, ahol a vevő nem, csak a pénze kell.
Persze maguk a vevők is elmondják, ha megkérdezik őket!
Saját "szakmájára" a hét gyermekes, második házasságában élő üzletember azt mondta: "az a sikeres kereskedő, aki képes a társadalmi-kulturális változásokat megérezni és időben követni."
Nálunk most válság van, meg még lesz is, de szerintem mindig volt válság, és mindig lesz is. Annak akinek nem működik az üzlete, nincs elég bevétele, gondja van a dolgozóival, a vásárlókkal, az áruval, a beszerzőkkel, az értékesítőkkel, stb., nála válság van, a saját válsága. Meg kell oldani, vagy megoldja más.
Meg kell oldani, de hogyan?
Aki túl akarja élni a válságát, az bizony kérdezze a vevőit!
Több cégnek végeztünk vevőelégedettségi felmérést, nagyon tanulságos volt, elegendő javítani valót találtunk, és olyan erőforrásokra bukkantunk, amelyek eddig kihasználatlanok voltak.
A bevételen, a vevők, eladók erőteljesebb lojalitásán észrevehető volt a kutatás eredményeképpen bevezetett változtatások hatása! Kiderült, hogy az a termék, amelyet bizonyos vezetők favorizáltak, nem voltak népszerűek, a vevők kerestek olyan terméket a cégnél, amelyet ők rangon alulinak éreztek. Meglepődtek az alul informáltságon, és azon, hogy a vevők szerint nem az ár a legfontosabb!
Jó lenne, ha minden boltvezető, tulajdonos megértené, hogy itt az ideje megkérdezni a vevőket, mit szeretnének kapni a pénzükért!
Gondoljunk bele, milyen egy botcsinálta közvéleménykutató, ha a saját boltjáról kérdezget. Például milyen információ tartalma lehet annak a kérdésnek: " Az én árumat mennyire szeretik Önök?" Pontozzák 1-5-ig. Vajon mennyi új vevő fog érkezni abba az üzletbe a szórólapja alapján, ha az első sorában az olvasható: "Nálunk kapható!"
A vezetők elfelejtenek gondolkodni, mert számtalan dolog van ami foglalkoztatja őket, és csak, és pont csak arra nem jut ideje: hogy mit akarnak a vevői! Ugye nem lényegtelen szempont, ha abból él egy bolt, hogy a vevők náluk vásárolnak, azaz megveszik az árujukat!
Ezért rendkívül fontos az eladók képzése, és a kiválasztása! Ehhez is jobb a külső szem, de nehéz elnyerni ennek a területnek a megfelelő rangot, elismerést és bizalmat. Sajnos a kiválasztás és a képzés a legmostohább terület a kis- és középvállalkozásoknál.
Ha sokszor, sok helyen így tennének, akkor talán már nálunk sem lenne mindegy, hogy némán dobálják a kosárba a megvásárolt árut a sarki boltban, vagy egymással beszélgetnek az eladók az esti buliról, vagy kedvesen mosolyogva fogadnak a pékségben, ahol már elő is készítették számunkra a megrendelt péksüteményeket, és egy friss kávéval is megkínálnak, amíg kisül a pogácsa, hogy a ruhaboltban nem az alakunkat szólják le, hanem megkeresik a hozzánk illő legelőnyösebb ruhát, amelyhez egy ajándék karkötőt is kapunk, hogy még szebbek legyünk.
Werner úr az őt megmosolygóknak Albert Einstein szavaival válaszolt: a holnap problémáit nem lehet tegnapi gondolkodással megoldani.
Kívánok mindenkinek holnapi gondolkodásmódot!
Szívesen ajánljuk ehhez
ügyfélkapcsolati fejlesztő szolgáltatásainkat!
Szívesen ajánljuk ehhez
ügyfélkapcsolati fejlesztő szolgáltatásainkat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése