A kéretlen löncshús, avagy miért hívjuk Spamnek a Spamet,
avagy a Spiced Pork And Ham virtuális átalakulása
Hívatlanul kopogtatók
Egy szakmai klubban mindig nagy vihart kavar, ha a spam kerül szóba. Egyszer különösen nagy vita kerekedett egy kéretlen e-mail kapcsán, melyet egy nagyon profin megszerkesztett „állásnélküli” web fejlesztő, grafikus ember küldött segítségkérés képen. Munkát vagy 500 Ft-ot kért, apellálva arra, hogy egyik sem eshet a nehezünkre, mert a munkájával jól járunk, az 500 Ft-ot pedig meg sem érezzük, és mindehhez előre látóan kártyás fizetési lehetőséget is biztosított. Voltak, aki nyomába eredtek és kiderült, hogy valóban az, akinek mondja magát, csak van neki egy pár cége és még egyéb furcsaságok, de volt olyan is, aki munkát ajánlott neki, de valahogy még sem került elvégzésére az a munka.
A magunk részéről mi nem ajánljuk a munkavállalóknak a kéretlen e-mailek küldését álláskeresés céljából, és a munkáltatóknak sem javasoljuk, hogy foglalkozzanak a terven felül érkezett önjelöltekkel. Azonban nem ez az egyetlen terület, ahonnan érkeznek hozzánk a kéretlen üzenetek a virtuális postaládánkban, melynek címét sokkal könnyebb megszerezni és arra jóval olcsóbb küldeni bármilyen üzenetet, mint postai úton.
Mi az a spam?
Nincsen egységes álláspont arra vonatkozóan, hogy mit kell spamnek tekinteni. A platformfüggetlenség miatt szigorúan technikai tipizálás nem lehetséges. A spam kéretlen elektronikus reklámüzenet, mely terjedhet e-mailben, SMS-ben, de gyakran használják a kifejezést a papírformában terjesztett szórólapokra is.
Fertőző a spam?
Mert kártevőket (vírus, féreg, trójai) terjesztő e-mailek is érkeznek a spam üzenetekkel. A kárt okozó program lehet HTML formátumú, színes, grafikákat tartalmazó levél kódjában, lehet a csatolt mellékletben vagy annak a honlapnak a nem látható szövegében, amelynek a levélben a címét (linkjét) adják meg, és rákattintva gyakorlatilag a gépünkre töltjük a honlap tartalmán kívül a kártevőt is tartalmazó kódszöveget. Igen könnyen rejtőzhet kártevő az ismeretlen forrástól elindult, sorozatosan továbbküldött "jópofa" mellékletekben.
A SPAM akkor löncshús vagy kéretlen üzenet?
A SPAM angol szó eredete egy amerikai konzervként forgalmazott hústermék (Spiced Pork And Ham), - magyar megfelelője a löncshús -, mely egy angol komikus filmjelenet (a Monty Python’s Flying Circus egyik epizódja) alapján lett a „kéretlenül ránk erőltetett valami” jelölője.
A megállíthatatlanul duzzadó hírfolyam
Közhely szerű tény, hogy az internet előretörésével egy információs bumm következett be, amely alapjaiban változtatta meg szokásainkat üzleti és magánéletben egyaránt. Ma már természetes, hogy az e-mailek megtekintése a reggeli kávézás kelléke lett, és este sem térünk úgy nyugovóra, hogy ne néznénk még rá a facebookra, írtak-e valami érdekest mások, avagy mi történt a mi ismerősi körünkben.
A Domo megmérte, hogy mekkora adatforgalom zajlik egy hónapban vagy órában a világban. Ennek alapján meg tudhatjuk, hogy percenként 204 millió email üzenetet továbbítunk a világhálón. A Google–ban percenként két millió keresést indítunk, és a csiripelők 100 000 tweet-et küldenek minden percben, a Youtube rajongók pedig 48 órára elegendő videót töltenek fel ugyanezen idő alatt.
Nem csoda, hogy a percenként elindított 204 millió email üzenetben bőven akad spam is. A Symantec Intelligence 2012. januári felmérése alapján az összesített levélforgalom 69 százaléka bizonyult kéretlennek hazánkban, ez a szinte a 2011 novemberi szinttel volt egyenlő. Januárban az oktatási szektor lett a legtöbb spammel fertőzött szektor, 71 százalékos spam aránnyal. Kis- és középvállalkozások esetében a spam aránya 68,9 százalék volt, míg nagyvállalatoknál ez az arány 69,1 százalék. A kéretlen levelek aránya a vegy- és gyógyszeripari szektorban 69 százalék volt, az IT-szektorban 68,7, a kiskereskedelmi szektorban 68,4 százalék, az állami szektorban 68,9, míg a pénzügyi szektorban 68,2 százalék volt.
Valójában nem lehet ezen csodálkozni, hiszen a fenti adatok tükrében látható, hogy az elmúlt 20 év információs mennyisége az emberiség eddig gyűjtött minden információját bőségesen meghaladja. Ha kinyomtatnánk ezt a tudás mennyiséget, akkor a 9 milliárd km-re Neptunus bolygóig érne ez a könyv oszlop 20-szorosan. Az adathalmaz folyamatosan nő, mintegy 9 havonta megduplázódik.
A marketingkommunikációs folyamatok számára létkérdés, hogy gyorsan reagáljanak a változásokra. A piaci érdekeltségek állandó nyomást gyakorolnak a fogyasztók elérésének innovatív módszereinek kipróbálására, megalkotására, kísérletezésére. Új eszközhöz jutott a fogyasztó, de a reklámozó is, így nem lehet azon csodálkozni, hogy használják is, méghozzá ki-ki a maga szempontja, érdeke szerint.
A reklámozók a figyelemfelkeltésen túl, már az interaktivitás érdekében próbálnak innovatív kapcsolatot léptesíteni és egyre közelebb jutni, egyre célzottabban a célpiacát jelentő fogyasztói csoporthoz. A fogyasztók pedig a beáramló óriási üzenethalmaz között próbálnak meg evickélni, kiszűrni a számukra fontosat, és egy viszonylagos „információs csendet” teremteni maguk körül.
Mindenki a maga védelme érdekében megpróbált valami őrt állítani a kéretlen üzenetek útjába, és az országok is próbálnak védelmet találni a belső és külső leginkább rosszindulatú virtuális támadások ellen.
A spamokat nem csak reklámüzenetek küldésére használták, hanem természetesen káros üzeneteket is küldtek, küldenek. A Symantec Intelligence 2012 januárjában minden 295-dik e-mailből egynél fedezett fel veszélyeztetettséget, és az e-mailben terjedő rosszindulatú programok 29 százaléka tartalmazott linkeket kártékony webhelyekre.
Védekezés minden szinten
Magyarországon 2001-ben született meg először az úgynevezett Spamtörvény, amely a kéretlen reklámlevelek küldésének szabályozását próbálta megtenni, és amelyet az folyton változó világban, időről-időre meg kell újítani a 2001. évi CVIII. törvényt, mely az „elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről” szól. A lakossági körben – avagy hivatalosan fogalmazva - természetes személynek küldött elektronikus hirdetés (ez nem csak az e-mailre vonatkozik, hanem SMS, MMS, stb. formátumra is) csupán azután kaphat levelet, ha a címzett előzetesen ahhoz hozzájárult egy feliratkozással, vagy egyéb más módon.
Céges e-mail címekre, amely nyilvánosan megadott (pl. cégbíróságon, honlapon) található elérhetőségre – küldhető kéretlen email. Akkor számít törvénysértőnek az üzenet, ha a címzett cég korábban már arra kérte a reklámozót, hogy ne küldjön arra a címre hirdetést tartalmazó levelet. Ennek érdekében úgynevezett leiratkozási lehetőséget kell biztosítani, például az email küldés esetében leiratkozási linket, SMS esetében válasz SMS, vagy postai levélben válaszboríték, leiratkozó lap csatolásával, stb.. (Panasz esetén a Nemzeti Hírközlési Hatóság Hivatalához lehet bejelentést tenni, aki megvizsgálja az email küldés jogsértő mivoltát, és megteszi a szükséges lépéseket.)
A védekezni tudni kell
Ma már azonban nem megoldhatatlan probléma már a kéretlen levelek kezelése. Míg az ezredfordulón megesett, hogy reggelre megtelt a levelesládánk tele volt spamekkel, mára ezek száma lényegesen lecsökkent. A nagy levelezőrendszerek megtanulták felismerni a reklámüzeneteket, így már szinte alig, vagy nem is találkozunk velük, mert egy időnként magától kiürülő SPAM mappába kerülnek.
A magánfelhasználók könnyen el tudják tüntetni a kéretlen reklámokat, hiszen, ha nagy szolgáltatók valamelyikénél vannak, akkor a szűrést automatikusan elvégzik helyettük a szolgáltató szerverei. Néhány éve a saját doméncím alatt bonyolított levelezést és a céges fiókokat is át lehet vinni a Google-hoz, így aki nem félti túlzottan az adatait, és bízik a cég számítási felhőjében, az pár kattintás után véglegesen megszabadulhat a spamtől.
Spamtörvények a nagyvilágban
Az Európai Unió hamarabb készített átfogó spamtörvényt, mint az USA, azonban minden problémát ezzel a 2002-es törvénnyel sem sikerült megoldani, de az Unión kívülről érkező kéretlen levelek ellen nem nyújt védelmet.
2009 októberében az Európai Bizottság fokozottabb fellépést kért a tagállamoktól a magánélet internetes védelme érdekében, e körben pedig a levélszemetelők ellen, valamint országok közötti együttműködést sürget, mivel az EU állampolgárainak 65%-át rendszeresen zaklatják kéretlen reklámlevelekkel. Vizsgálatuk szerint a legtöbb spammel kapcsolatos hatósági eljárásra Spanyolországban, Szlovákiában és Romániában kerül sor, míg a legnagyobb bírságokat Hollandiában (egymillió euró), Olaszországban és Spanyolországban szabták ki.
A 2003-ban hozott távközlési törvény értelmében Ausztriában tilos e-mailben vagy SMS-ben előzetes hozzájárulás nélkül hirdetést küldeni. Spamnek akkor tekintenek egy e-mailt, ha több mint ötven címre vagy direkt marketingcélból küldték el. A törvénysértésért akár 37 000 eurós bírság járhat.
Az Egyesült Királyság 2003 óta a vállalatok csak meglévő partnereiknek, felhasználóinknak küldhetnek kereskedelmi célú üzenetet e-mailben vagy SMS-ben, ha lehetőséget adnak a leiratkozásra. Külső személyeknek csak előzetes beleegyezés után lehet reklámot küldeni.
Németországban, Olaszországban, Romániában, Hollandiában, Finnországban, első sorban a lakosságot védik a törvények – a céges körben küldött kéretlen üzenetek leiratkozás biztosításával nem minősülnek törvénysértőnek, de a hatósági büntetési tételek, és a fellépések mértéke különböző, így a spam tevékenységek elhárításának sikeressége is vegyes.
Nagyon érdekes, hogy Svájcban 2007 áprilisa óta bünteti a törvény a spamküldést, de azt is, ha valaki nem védekezik megfelelően az ellen, hogy az ő gépéről kéretlen reklámleveleket küldjenek.
Vegyes kép, vegyes üzenetek
Az üzenetek dömpingjében valóban sokszor fárasztó, nehéz megtartani az önállóságunkat, függetlenségünket, döntési és cselekvési szabadságunkat. Azonban az élet folyton kihívások elé állítja az embert, hiszen csábító egy remek játék, ami által megtudhatja az egyszerű magyar ember mi az ő indián neve. Így nem is gondolunk arra, hogy a Nagy Fehér Sas nevünk után igen sok olyan e-mailt fogunk kapni, ahol pl. akár egy nagy fehér hűtőgépet lehet jutányos áron megvennünk.
Igen játék ez is, a megélhetésért küzdő gyártó, kereskedő a fogyasztóért küzd, míg a fogyasztó pedig dönt az üzenetek között, hogy hagyja-e elcsábítani magát vagy sem.
Az üzleti kapcsolatok építését a mai világban sok körülmény befolyásolja, mindezeknek megfelelni és közben előnyt kovácsolni életben maradni, munkahelyet, megélhetést biztosítani nem könnyű. Ténykérdés, hogy ma az emberek igen nagymértékben elutasítják a reklámot.
Azonban reklám nélkül nincs kereskedés, anélkül, pedig nincs gazdasági élet, így tehát a piac megfogja találni azt a szerethető formát, amely megfelel a ma fogyasztójának és a piaci másik szereplője, a vállalatok számára is. Erre azonban nem a spam a megfelelő kapcsolati forma, és álláskeresés kapcsán pedig különösen nem az.
„Bár a reklámot mindenki azzal vádolja, hogy brutális és ostoba; az is tagadhatatlan, hogy a mai ember környezetében legalább akkora helyet foglal el, mint az állat-, növény-, vagy ásványvilág. Elsősorban a reklám teremti meg az éjszakák titokzatos lüktetését, ami nélkül a modern nagyváros olyan volna, mint egy kőkockából épült sivatag, de legalábbis mint egy lombja vesztett erdő.”
André Pieyre de Mandiarges
Forrás:
http://hu.spam.wikia.com
http://hu.wikipedia.org
www.hvg.hu
www.techline.hu
Sas István: Reklám és pszichológia a webkorszakban
A cikk megjelent az ALITERA Ügyfélkapcsolati Hírmagazin 2012/Nyári számában az "Érdekességek az ügyfélkapcsolatok világából" rovatban.
A Youtube amit csinál már elviselhetetlen. Az még csak hagyján hogy telerakják a hülye box reklámokkal a képet, így lerombolva az élvezeti értékét a video-nak (mely persze külön perek tárgya lehetne, sok aspektusból aggályos jogilag; pl maga az alkotó is sérelmezheti hogy károsul torzul a műve stb)...
VálaszTörlésDe még sokkal zavaróbb, sőt gyakorlatilag köztörvényes bűncselekmény, zaklatás, kéretlen reklámozás zajlik; nem lehet nyugodtan élvezni egy gyűjteményt vagy egyveleget (ha ez a megnevezés szimpatikusabb), mert a számok közti szünetben - eleinte (pár éve) csak egy-egy, leginkább a sorozat elején) mostanában már alig van kivétel, ránkerőszakol egy reklámot.. marha kellemes, ha pl meditatív ázsiai világzenét hallgat az ember elrévedve, hogy két szám közt beüvölt egy szánalmas gusztustalan okostelefon reklám vagy hasonló ... Ez túl azon hogy kéretlen reklámozás bűncselekménye, SZEMÉLYISÉGI JOGOKAT SÉRT... pszichés kárt okoz... melynek kártérítési tételének nincs felső határa... ha pl idegösszeomlást kapok emiatt és bizonyítani tudom, a youtube fizethet dollármilliókat is ha ügyes az ügyvédem... ;)
Kedves Kis Kutyaütő :-)!
VálaszTörlésKöszönöm a bejegyzését!
Mindenképpen érdekes az a probléma, amit Ön említ. Az ingyenesség sokszor azt az érzetet kelti az emberekben, hogy tényleg a dolgok csak úgy keletkeznek és az is rendjén van, ha ezekért sosem kér senki pénzt, ha mi ezeket az „ingyenes” dolgokat használni akarjuk. A Youtoube sem csak úgy keletkezett, azt is valakik megalkották, akik pl. fizetést is kaptak érte. Aki pedig ezt az egészet kitalálta nem karitatív célokból fektette bele az ötletét, energiáját, munkáját, hanem a profit reményében. Egy ingyenes letölthető videó portál esetében a pénz abból keletkezik, hogy akik el akarnak adni valamit, azok megkeresik a célcsoportjukat és ajánlhatják a szolgáltatásukat.
Aki nézi a Youtobe videókat, annak azt is vállalnia kell, hogy reklámokkal találkozik, hiszen, ha holnap is akarja nézni, akkor kell, hogy akarja, hogy legyen miből fenntartani, fejleszteni ezt a jó kis portált. A kéretlen reklám ebben az esetben csak átvitt értelemben „kéretlen”, valójában működési feltétel. (Valójában semmi sincs ingyen, legfeljebb nem mi fizetjük meg közvetlenül akkor és ott az árát, de mindenki fizet végül.)
Megértem, hogy sokaknak „sok” a „reklám”, azonban a "SPAM" löncshús vagy kéretlen reklám? cikkben írtak valójában azokról a kéretlen reklám üzenetekről szólnak, amelyeket, magánembereknek a magán email címeikre küldik ajánlataikat a cégek, hotelek, egyéb termékek értékesítői, anélkül, hogy arra előzetesen engedélyt kértek volna. Céges körben ez megint másként működik, de ott sem célszerű, nem is annyira kéretlenül, mint inkább nem „odaillő”, azaz nem a cég profiljába, vagy tevékenységéhez valamilyen módon kapcsolódó ajánlattal ismeretlenül e-mailt küldeni.
A magán ember valóban sok üzenettel találkozik, de ez korunk egyik vívmánya, a technika „áldása”, melyet nekünk halandó embereknek meg kell tanulnunk kezelni. Tudnunk kell, hogy a reklám azóta van, amióta kereskedés, és kereskedés meg azóta van, amióta egyetlen egy termékkel is többet állítunk elő, mint amire magunknak szükségünk van, és van olyan termék is, melyet sosem állíthatnánk magunk elő, és mégis szükségünk van. Úgy tűnik ez az alaptétel nem, de a mennyiség miatt a verseny, a fogyasztói elvárások és az interakció idő bizony megváltoztak. Ehhez belátom, hogy nem könnyű alkalmazkodni.
Úgy hiszem a reklám fontos mindenki számára, hiszen a cégek életben maradásához, amely lefordítható simán munkahelyre is, azaz a munkahelyek munkával való megtöltéséhez „egyetlen” mozgató erő kell csak, és ez maga a vásárló.
A vásárlóért folytatott harc kemény, hiszen nem jó a helyzete most senkinek sem. Éppen ezért nem mindegy, hogy Ön mit és miért használ az interneten, mit gondol róla, mint ahogy az sem, hogy kitől és milyen kéretlen e-mailt kap a magán postafiókjába.
Én hiszem, hogy a fogyasztók nem véletlenül irányítók a mai világban, pontos választ adnak vásárlásukkal, vagy nem vásárlásukkal akár egyetlen hirdetésre is, csak „egy” kattintás az egész művelet :-)